A romantikus regény nem »valódi« történelmi regény. Hát akkor
mi? Az, aminek Közép- és Kelet-Európán kívül olvassák:
kalandregény, ifjúsági regény. (S aminek alapján szerte a
világon még ma is megítélnek bennünket, csupa romantikus
csodabogárnak tartván a közép- és kelet-európai embert.)
Ebben rejlik a műfaj hallatlan népszerűségének a titka is: a
cselekményességben, a szereplők egyértelműségében és
változatlanságában, akikkel az olvasó ezért kockázat nélkül
azonosulhat, a színes nyelvi stílusban. A baj csak az, hogy a
számos tiltakozás ellenére mifelénk mindenütt valódinak
tartják a romantikus történelmi regényt: a legtöbbjük
kötelező iskolai olvasmány, többszörösen megzenésített,
megfilmesített, képregényesített, tévére, rádióra
alkalmazott mű, a múltunkról alakított kép legfőbb
formálója. S itt már súlyosabb dolgok forognak kockán, mint a
lakkozott valóságszemlélet: a közép- és kelet-európai kis
népek együttélése.