Fényképíró

Lu­go­si Lugo Lász­ló fény­ké­pész és böl­csész. A 19. szá­za­di fény­ké­pé­szet szel­le­mé­ben ugyan­ab­ban látja a fo­tog­rá­fia el­sőd­le­ges sze­re­pét, mint annak első mes­te­rei: meg­örö­kí­te­ni, do­ku­men­tál­ni és meg­őriz­ni a je­lent, ki­me­re­ví­te­ni a pil­la­na­tot, más szó­val: fel­ven­ni a ver­senyt az idő­vel. 1839-es fel­ta­lá­lá­sa óta a fény­ké­pe­zés az el­múlt más­fél év­szá­zad­ban sokat vál­to­zott, szám­ta­lan össze­füg­gés­ben szám­ta­lan je­len­tést ka­pott és rend­kí­vül szer­te­ága­zó, ön­ál­ló nyelv­tan­nal ren­del­ke­ző nyelv­vé vált, ame­lyet mind­annyi­an be­szé­lünk és ér­tünk. Lugo a fotós kí­ván­csi­sá­gá­val és a böl­csész össze­füg­gé­sek­re való ér­zé­keny­sé­gé­vel for­dul a fény­ké­pe­zés leg­kü­lön­fé­lébb te­rü­le­tei és irány­za­tai felé. Nem mű­ve­li mind­egyi­ket, de tu­dó­sít róluk. 1980 óta rend­sze­re­sen pub­li­kál szak­mai fo­lyó­ira­tok­ban, napi- és he­ti­la­pok­ban. Írá­sai egy fény­ké­pek­kel túl­zsú­folt vi­lág­ban se­gí­te­nek látni és meg­ér­te­ni ezen lát­szó­lag egy­sze­rű nyelv ter­mé­sze­tét. Könyv- és ki­ál­lí­tás kri­ti­ká­kon, fo­tó­sok­kal ké­szült in­ter­jú­kon, fo­tó­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­so­kon és tech­ni­kai le­írá­so­kon ke­resz­tül mu­tat­ja meg a fény­ké­pe­zés min­dent át­szö­vő, oly­kor kusza je­len­sé­gét az ana­lóg fény­ké­pe­zés­ből a di­gi­tá­lis­ba való át­me­net kor­sza­ká­ban.
A kötet az el­múlt har­minc év fény­ké­pe­zés­ről szóló írá­sa­i­ból vá­lo­gat, a vá­lo­ga­tás­ból ki­ma­radt szö­ve­gek a film- és kép­ző­mű­vé­sze­ti kri­ti­kák­kal együtt ha­ma­ro­san a kiadó hon­lap­ján lesz­nek ol­vas­ha­tók.