„Igen, Ber­lin az, hogy él­vez­ni lehet az éle­tet ha­gyo­má­nyos ke­re­tek kö­zött, nagy­stí­lű­en, avant­gár­dul, léhán, sza­ba­to­san, fák alatt, üveg­fa­lak tük­ré­ben, ré­gi­es ha­jócs­ká­kon, ha­tal­mas vizek part­ja­in, sze­cesszi­ót látni, tu­dó­sok em­lé­ke­it új­ra­él­ni…. Mu­silt, Billy Wil­dert szel­lem­alak­ban látni… Is­her­woo­dot…kül­ho­ni­a­kat és ot­ta­ni­a­kat… és hogy kül­hon­ban is lehet ott­ho­nos­nak lenni, íme, ez a kötet ta­nú­bi­zony­sá­ga sze­rint is BER­LIN.”

Tan­do­ri Dezső, Új Könyv­pi­ac

Ber­lin ma­nap­ság Eu­ró­pa egyik leg­iz­gal­ma­sabb vá­ro­sa, mo­dern tör­té­ne­te pedig kí­nál­ja a mo­dell­sze­rű és több­szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­tést.

Mint későn, ám annál na­gyobb len­dü­let­tel és igé­nyek­kel mo­der­ni­zá­ló­dó város, gyors és nagy­ará­nyú vál­to­zá­sa­i­val, po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis és vá­ros­épí­té­sze­ti for­du­la­ta­i­val sok te­kin­tet­ben meg­tes­te­sí­ti a mo­dern kor szin­te min­den jel­lem­ző­jét és prob­lé­má­ját. Ber­lin – po­zi­tív és ne­ga­tív ér­te­lem­ben egy­aránt – la­bo­ra­tó­ri­u­ma volt és ma­radt az egy­más­nak fe­szü­lő elvek és tö­rek­vé­sek vi­tá­já­nak: a vál­to­zá­sok, sőt át­vál­to­zá­sok sora kí­nál­ja az esz­mék és meg­va­ló­su­lá­sok si­ke­re­i­nek, ku­dar­ca­i­nak vagy akár ki­sik­lá­sa­i­nak elem­zé­sét.

A fi­a­tal épí­té­szek, mű­vé­szet­tör­té­né­szek, esz­té­ták és ger­ma­nis­ták írá­sai Ber­lin 19. és 20. szá­za­di vá­ros­fej­lő­dé­sé­nek, épí­té­sze­té­nek és kul­tú­rá­já­nak egy-egy fon­tos met­sze­tét mu­tat­ják be. Bár nem le­he­tett és nem is volt cél egy át­fo­gó tör­té­net össze­ál­lí­tá­sa, a ta­nul­mány­kö­tet egé­sze sok­ol­da­lú képet raj­zol a vá­ros­ról.