„Semmiből egy új, más világot teremtettem.” - írja levelében Bolyai János 1823. november 3-án édesapjának, Bolyai Farkasnak. Ezt az időpontot, a Bolyai-féle hiperbolikus geometria megszületését tekinthetjük a nemeuklideszi geometriák születésnapjának. A másik klasszikusnak számító nemeuklideszi geometria, az elliptikus geometria Bernhard Riemann (1826-1866) nevéhez kapcsolódik, aki korszakos jelentőségű munkáját A geometria alapjául szolgáló hipotézisekről címmel 1854. június 10-én olvasta fel a göttingai egyetemen. Ez a munka már az ún. Riemann-terek alapjait fektette le, amelyek egyebek mellett az általános realativitáselmélet kidolgozásában is alapvető szerepet játszottak.
Az utóbbi száz évben a természettudományokban hihetetlen nagy fejlődés következett be. Ezen belül a különböző geometriai terek vizsgálatai mindig kulcsszerepet töltöttek be, számos új nemeuklideszi geometriát írtak le, de a két klasszikus, állandó görbületű geometria (a hiperbolikus és az elliptikus) a legmodernebb kutatásokban sem kikerülhető.
A szerzők a Budapesti Műszaki Egyetem Geometria Tanszékének tanárai.
Megvásárolható formátumok és részek |
---|
teljes könyv 1-108 - pdf Ár: 1 800 Ft |
Kosárba |
Ingyenesen megtekinthető részek |
---|
Tartalom - fejezet 5-6 pdf |
Előszó - fejezet 7-8 pdf |
Irodalom - fejezet 119-119 pdf |
Kedves Látogatónk!
Tájékoztatjuk, hogy a honlapon felhasználói élményének fokozása érdekében sütiket (cookie) alkalmazunk,
személyes adatait pedig az
Adatkezelési tájékoztató
szerint kezeljük. A honlap további böngészésével Ön hozzájárul a sütik használatához és személyes adatainak az
Adatkezelési Tájékoztató alapján történő kezeléséhez.