Egyetemi doktori címét Rédei László témavezetésével 1969-ben szerezte, majd a korszak egyik vezető félcsoport-elméleti kutatója, E. S. Ljapin (Leningrád, ma Szentpétervár) aspiránsaként 1975-ben a matematikai tudományok kandidátusa lett. Pályája kezdetén Rédei László és Pollák György mellett részt vett a szegedi félcsoport-elméleti műhely munkájának elindításában. Kutatási eredményei is, melyeket részben Pollák Györggyel közösen ért el, elsősorban a félcsoportok szerkezetének jobb megértését segítették elő. Később Huhn Andrással számelméleti, Csákány Bélával univerzális algebrai témában is végzett közös kutatásokat.