Paradoxonok

Igazat mond-e vagy hazudik, aki ezt állítja: amit most állítok, nem igaz? Ha igazat mond, akkor hazudik, de ha hazudik, akkor pontosan úgy áll a dolog, ahogy mondja – amit mond, ennélfogva igaz. Világos, hogy itt valami probléma van, de korántsem egyértelmű, miként lehet megoldani. Egy paradoxon olyan látszólag elfogadhatatlan konklúzió, amely látszólag elfogadható premisszákból, látszólag elfogadható érvelés alapján következik. A látszatnak mindenképpen csalnia kell, meglehet, a konklúzió igazában nem is olyan abszurd, de az is előfordulhat, hogy a premisszákba, esetleg az érvelés valamely lépésébe csúszott hiba. Az igazi paradoxon több egy ártatlan tréfánál, a megoldás nemegyszer egész tudományterületek fogalmi rendszerének felülvizsgálatához vezet. R. M. Sainsbury, a kortárs analitikus filozófia egyik legbefolyásosabb alakja a könyvben sorra veszi a nevezetes problémákat, és a lehető legvilágosabb, mi több: élvezetes stílusban mutatja be azokat. A szerző nem téved el az ellentétes vélemények dzsungelében, valódi „logikai detektívregényt” ír; a nyomozásban az Olvasó is részt vehet, ha megpróbál válaszolni a kifejtést remekül kiegészítő kérdésekre.