A lét hangoltsága

Az MTA Fi­lo­zó­fi­ai Ku­ta­tó­in­té­zet szel­le­mi mű­he­lyé­nek éves ter­mé­sé­ből kap vá­lo­ga­tást az ol­va­só. A sok­fé­le­ség, egé­szen pon­to­san a tudás sok­fé­le­sé­ge ér­de­kelt ben­nün­ket: az, hogy hány­fé­le for­má­ja, mennyi meg­je­le­né­si módja szük­sé­ges a tu­dás­nak ahhoz, hogy kí­sér­le­tet te­gyünk a világ je­len­sé­ge­i­nek és fo­lya­ma­ta­i­nak le­írá­sá­ra, ér­tel­me­zé­sé­re és meg­ma­gya­rá­zá­sá­ra. Az ál­ta­lunk al­kal­ma­zott meg­kö­ze­lí­té­si módok, a me­ta­fi­zi­kai, a fe­no­me­no­ló­gi­ai, a nyelv-, a tu­do­mány-, a val­lás-, a mű­vé­szet- vagy tör­té­net­fi­lo­zó­fi­ai vizs­gá­ló­dá­sok egy­va­la­mit bi­zo­nyos­sá te­het­nek annak szá­má­ra, aki kézbe veszi e kö­te­tet: azt, hogy a világ nem „egy­di­men­zi­ós″, nem „egy lá­tó­szö­gű″ – épp el­len­ke­ző­leg:
több­szó­la­mú, po­li­fon szer­ke­ze­te el­ke­rül­he­tet­len­né teszi a leg­kü­lön­fé­lébb lá­tás­mó­dok és el­té­rő gon­dol­ko­dá­si for­mák együt­tes és egy­ide­jű je­len­lé­tét. Hogy a ren­del­ke­zé­sünk­re álló rövid esz­ten­dő alatt si­ke­rült-e bár­mit is tető alá hozni ebből a prog­ram­ból, annak el­dön­té­sét az ol­va­só­ra bíz­zuk.
A szer­kesz­tők – ter­mé­sze­te­sen – re­mény­ked­nek, ámde – ter­mé­sze­te­sen – bi­zony­ta­la­nok is egy­szer­re...