Az ikonosztáz

„…Isten lé­té­nek fi­lo­zó­fi­ai bi­zo­nyí­té­kai közül leg­meg­győ­zőb­ben éppen az hang­zik, ami­ről a tan­köny­vek még csak em­lí­tést sem tesz­nek, s ami kö­rül­be­lül az aláb­bi szil­lo­giz­mus­ban ad­ha­tó meg: »Rubl­jov Szent­há­rom­sá­ga lé­te­zik, tehát lé­te­zik Isten. «…” Ez a be­széd­mód fe­je­zi ki leg­sar­kí­tot­tab­ban azt az or­to­dox szem­lé­let­mó­dot, mely sze­rint az ikon mint Isten va­ló­sá­gos meg­je­le­né­sé­nek, alá­eresz­ke­dé­sé­nek helye az orosz ikon­teo­ló­gi­á­ban szó sze­rint is azt je­len­ti: „umo­zse­nyi­je v krasz­kah”, vagy­is a másik, transz­cen­dens világ, maga Isten ér­tel­mi szem­lé­lé­se fes­tett kép­ben.

Pavel Flo­rensz­kij ikon­teo­ló­gi­ai alap­ve­té­se éle­té­ben nem je­len­he­tett meg, az utób­bi év­ti­ze­dek­ben azon­ban fel­fe­dez­ték, és a világ szá­mos nyel­vé­re le­for­dí­tot­ták (rö­vi­dí­tett vál­to­za­tát 1988-ban adták ki ma­gya­rul). Ez­út­tal a mű az 1994-es első orosz kri­ti­kai ki­adás alap­ján, tel­jes és ja­ví­tott vál­to­zat­ban áll a ma­gyar ol­va­só ren­del­ke­zé­sé­re.