Tesszük, de nem tudjuk. Így használjuk a nyelvet.
Vajon
egy adott szituációban miért éppen az egyik udvariassági fordulathoz
folyamodunk, s nem a másikhoz? Vajon az újságíró milyen stratégiával
szedi ki az információt interjúalanyából? Vajon miként építik föl a
politikai
beszédeket annak érdekében, hogy a hallgatóság rendre
lelkes tapsviharban törjön ki? Vajon milyen társadalmi indítékai és
működési mechanizmusai vannak a szóbeszédnek? Vajon le tudjuk-e
leplezni a reklámkészítők nyelvi furfangjait?
Mindezek a jelenségek
sok egyébbel együtt a nyelv stratégiai használatát testesítik meg. Ez a
különös emberi képesség számos elméleti diszciplína
(szociolingvisztika, pragmatika, logika, kognitív pszichológia,
nyelvészet
és szociálpszichológia) és gyakorlati alkalmazás
(médiaelemzés, a politikai beszédek retorikája, a bírósági befolyásoló
beszéd, a reklám vagy a terápiás interjú) tárgya, melyeket jelen
válogatás átfogóan mutat be.
A könyv két kötetben jelenik meg,
amelyek egymástól természetesen nem elválasztható, de eltérő hangsúlyú
tematikával közelítenek a nyelv stratégiai használatához.
Az I.
kötet főként a nyelv és gondolkodás viszonyával és annak elméleti
megalapozásával foglalkozik, egyebek között olyan kérdésekre keresve a
választ, mint hogy befolyásolja-e az anyanyelvünk a gondolkodásunkat,
vagy miként oldjuk meg a „tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod..."
típusú helyzeteket.
A II. kötet inkább a mindennapi társadalmi gyakorlat oldaláról vizsgálja a nyelvi befolyásolás jelenségeit, a
nyilvános beszédtől az udvariassági stratégiákon át a bírósági tárgyalóterem szituációjáig.
Síklaki István az
ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált docense,
szociálpszichológus. Kutatóként intenzíven foglalkozik a nyelv
szociálpszichológiai beágyazottságával, így a narratívumok társas
funkciójával, a
meggyőzéssel, és a nyelvnek azokkal a mechanizmusaival, amelyek a tudatunkat megkerülve hatnak nézeteinkre és viselkedésünkre.