Korrelatív fény- és elektronmikroszkópia a biológiában

A tankönyvstílusban megírt kötet a biológus, biofizikus és orvostanhallgatók tanulmányait kívánja segíteni. A korrelatív fény- és elektronmikroszkópia (CLEM) olyan vizsgálatokra vonatkozik, amelyekben ugyanazon minta ugyanazon terepét vizsgálják fénnyel és elektronokkal. Az ily módon definiált CLEM ebben az évszázadban kezdett igazán fejlődni. Több információt nyújt, mint a két vizsgálati móddal különböző mintákon vagy különböző terepeken kapott információk összege. A fénymikroszkópos rész adja a funkcionális és molekuláris, az elektronmikroszkópia az ultrastrukturális információkat. Akár ritkán előforduló vagy tranziens események is megragadhatók vele. A CLEM a sejttani, szövettani és szerkezetbiológiai vizsgálatok élvonalába tartozik.

A könyv először azokat a fénymikroszkópos fejlesztéseket tárgyalja, amelyek szerepet kapnak a CLEM-ben. Ezek között van a fluoreszcens fehérjék és szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia kifejlesztése. Ezt követi az elektronmikroszkópos fejlesztések tárgyalása, amelyeknek a mai értelemben vett CLEM létrejötte köszönhető. Itt külön szerepet kapott a biológiai minták amorf jégbe történő fagyasztása, amely megvédi a mintát az eletronmikroszkóp elektronjainak és vákuumának roncsoló hatásától. Ez végső soron a felbontóképesség javulásában nyilvánul meg, és abban, hogy a mintát hidratált, közel natív állapotban, torzításmentesen lehet vizsgálni. A felsorolt három fejlesztés három Nobel-díjat jelentett a kifejlesztőinek, és ez jelzésértékű az eredmények fontossága szempontjából. Nem elhanyagolhatók azok a fejlesztések sem, amelyek a fénymikroszkópiát és az elektronmikroszkópiát háromdimenziós vizsgálati módszerekké alakították. Továbbá azok sem, amelyek automatizálták a mikroszkópiát, lehetővé téve akár több tízezer felvétel elfogadható mérésidő alatt történő elkészítését.

Külön fejezet foglalkozik azokkal a markerekkel és speciális mikroszkópokkal, amelyek a fény- és elektronmikroszkópiát a különbözőségeik ellenére összeköthetik. A CLEM módszereket olyan osztályozásban tárgyalja, hogy a minta-előkészítés és/vagy elektronmikroszkópozás szobahőmérsékleten vagy krio-hőmérsékleten történik.

A szerző minden egyes CLEM módszert a biológia és az orvostudomány különböző területeiről vett alkalmazásokkal illusztrál.

A könyv hasznos lehet azoknak is, akik vagy csak fény, vagy csak elektronmikroszkópiával foglalkoznak, mivel olyan új minta-előkészítési eljárásokra hívja fel a figyelmet, amelyek CLEM nélkül is nagyon hasznosak lehetnek.