Jézus, a Létező

Jézus a nyu­ga­ti világ szel­le­mi atyja. Mi­lyen ember le­he­tett ő va­ló­já­ban? Vajon meg­áll­ná he­lyét a mo­dern vi­lág­ban, me­lyet meg­ren­dí­tett az ér­tel­mi zűr­za­var?

Az egy­há­zak fő­ként azt su­gal­maz­ták róla, hogy Jézus gon­dos­ko­dó, vi­gaszt nyúj­tó, Jézus jám­bor és alá­za­tos, ő a gyen­gék ba­rát­ja. Ez a Jézus, a Jó Pász­tor, aki a bűn­ről és a meg­bo­csá­tás­ról pré­di­kál. Ő az Úr és a Meg­vál­tó.

Az egy­há­zi Jézus azon­ban tá­vol­ról sem kép­má­sa annak az eg­zisz­ten­ci­á­lis hős­nek, aki­ről az első és leg­hi­te­le­sebb élet­író­ja, Márk be­szá­molt. Márk Jé­zu­sa egy ma­gá­nyos és nyug­ha­tat­lan, misz­ti­kus ide­gen. Kül­de­té­se ho­má­lyos és ért­he­tet­len. Min­den pró­bál­ko­zá­sa ku­darc­ra van ítél­ve. Végül nem marad szá­má­ra se Isten, se hű kö­ve­tő – csak a ke­reszt­re fe­szí­tés gyöt­rel­mei, az élet be­te­tő­zé­se egy ko­losszá­lis ha­lál­si­koly­ban. Tör­té­ne­te fel­tá­ma­dás nél­kül ér véget. Utána csak egy üres sír és három meg­fé­lem­lí­tett asszony marad.

A Lé­te­ző Jézus nap­ja­ink em­be­ré­hez szól.

Nem ontja a dokt­rí­ná­kat, a bűn hi­de­gen hagy­ja, a túl­vi­lá­gi élet sem fog­lal­koz­tat­ja. Rej­té­lyes gesz­tu­sa­i­val, me­lyek nyo­masz­tó belső él­mé­nye­i­ből fa­kad­nak, arra ösz­tön­zi az ol­va­sót, hogy lép­jen az ő he­lyé­be. Ő je­löl­te ki mind­annyi­unk lé­nye­gi kér­dé­sét, a „Ki va­gyok én”-t. Az egyén ön­tu­da­tá­ban a va­ló­ság lát­szat­ként je­le­nik meg, e leg­bel­sőbb énünk mély­sé­gé­nek tük­re­ként. A Lé­te­ző Jézus a Nyu­gat leg­je­len­tő­sebb ta­ní­tó­ja, aki mes­te­re a lé­te­zés ter­mé­sze­té­ről szóló tu­dás­nak. E könyv té­má­ja az ő tör­té­ne­te, az, hogy mit is mond­ha­tott va­ló­já­ban.