Füstölgés

Első Jakab angol ki­rály, aki soha éle­té­ben nem mo­sa­ko­dott, s leg­fel­jebb ujj­be­gye­it már­to­gat­ta ró­zsa­víz­be, ti­pi­kus re­ne­szánsz zsar­nok volt. „Leg­szen­tebb, leg­ta­nul­tabb, leg­böl­csebb ki­rá­lyom”-nak kel­lett szó­lí­ta­ni, s kü­lön­fé­le tény­ke­dé­sei mel­lett meg­ír­ta do­hány­zás el­le­ni pamf­let­jét. Köz­ben min­den este be­rú­gott, úgy kel­lett a há­ló­lak­osz­tá­lyá­ba von­szol­ni. A do­hány­zást a kö­vet­ke­ző­képp mi­nő­sí­tet­te: „rémes szo­kás, a szem­nek kel­le­met­len, a szag­lást za­var­ja, az agyra kár­té­kony ha­tás­sal van, a tü­dő­re ve­szé­lyes, és fe­ke­te, bűzös fel­hő­i­vel a po­kol­bé­li tűz go­moly­gó füst­jé­re em­lé­kez­tet”. Ural­ko­dá­sa alatt a do­há­nyo­so­kat össze­te­rel­ték a pi­ac­te­re­ken, és nyil­vá­no­san meg­kí­noz­ták őket.
Ezt tette az orosz to­ta­li­tá­ri­us ural­ko­dó, Mi­hály cár is: le­vá­gat­ta a vissza­eső do­há­nyo­sok orrát. A per­zsa Nagy Abb­ász sah ennél is to­vább ment. Ő a meg­rög­zött do­há­nyo­so­kat nem­csak orr­cson­kí­tás­sal bün­tet­te, hanem le­me­tél­tet­te az aj­ku­kat is. Ez sem se­gí­tett. Az el­kö­te­le­zett do­há­nyo­so­kat a bün­te­tés nem za­bo­láz­ta meg. Ezért aztán V. Murad török szul­tán, aki szin­tén nem volt a pipa, szi­var, tu­bá­kos sze­len­ce ba­rát­ja, a leg­ra­di­ká­li­sabb esz­köz­höz fo­lya­mo­dott.
Le­fe­jez­tet­te a do­há­nyo­so­kat.

Mar­tin Ame­ron­gen neves amsz­ter­da­mi pub­li­cis­ta, szen­ve­dé­lyes do­há­nyos.