Az orvostudomány önkritikája

Az or­vos­tu­do­mány önnön di­ag­nosz­ti­ká­ját ál­lít­ja fel James Le Fanu.
Vizs­gá­ló­dá­sát a pe­ni­cil­lin fel­fe­de­zé­sé­vel kezdi, s jut el innen nap­ja­in­kig. Ami a '80-as éve­kig tör­tént, az si­ker­tör­té­net: a be­teg­sé­gek ke­ze­lé­sé­vel meg­nőtt az át­lag­élet­kor, a cse­cse­mő­ha­lál nem min­den­na­pos él­mény többé, és még az öre­ge­dés kel­le­met­len­sé­gei is el­vi­sel­he­tőb­bek­ké vál­tak. E si­ke­rek el­le­né­re az or­vos­tu­do­mány tün­dök­lő fe­je­ze­te, úgy tűnik, le­zá­rult. Be­kö­szön­tött a me­di­ci­ná­hoz és in­téz­mé­nye­i­hez fű­ző­dő fo­ko­zó­dó am­bi­va­len­cia kor­sza­ka. A fej­lő­dés belső el­lent­mon­dá­sok so­ka­sá­gát hívta élet­re: az or­vos­kép­zés­ben, a gyógy­szer­ku­ta­tá­sok­ban, a pro­to­kol­lo­kon ke­resz­tü­li ügy­me­ne­tek­ben, a drága esz­köz­igény­ben, és mind a tár­sa­da­lom, mind az or­vos­tár­sa­dal­mon be­lü­li szem­lé­let­ben.
Az Ol­va­só - ki egyet­len éle­tét ag­gód­va bízza hol or­vos­ra, hol ter­mé­szet­gyó­gyász­ra, vagy maga is orvos/eset­leg ter­mé­szet­gyó­gyász - ez­út­tal olyan köny­vet tart ke­zé­ben, amely szé­les lá­tó­kö­rű és ala­pos, de min­de­nek­előtt ön­kri­ti­kus.

„Ez a könyv nem »un­derg­round« iro­da­lom, nem egy őrült elme szü­le­mé­nye, hanem fel­tű­nő ki­vé­tel, a fo­ko­zó­dó kul­tu­rá­lis am­bi­va­len­cia egyik meg­nyil­vá­nu­lá­sa. A me­di­ci­nát saját kul­tú­rá­ja már nem te­kin­ti »érint­he­tet­len« in­téz­mény­nek. Úgy is fo­gal­maz­hat­nánk stíl­sze­rű­en, hogy a nyu­ga­ti kul­tú­ra saját iden­ti­tás­za­va­rai meg­fer­tőz­ték me­di­ci­ná­ját. Ké­te­lyei el­ér­ték azt az in­téz­mé­nyét is, amely a leg­biz­to­sabb­nak, leg­bi­zo­nyo­sabb­nak, ér­té­ke­i­ben, mo­ti­vá­ci­ó­i­ban, tech­ni­ká­já­ban, mód­sze­re­i­ben a leg­meg­ala­po­zot­tabb­nak tűnt fel. A leg­biz­to­sabb­nak kel­lett len­nie, mert a nyu­ga­ti ember szá­má­ra leg­ré­misz­tőbb prob­lé­ma meg­ol­dá­sát kapta fel­ada­tá­ul - az in­di­vi­du­um ha­lá­lá­nak meg­szün­te­té­sét.” (Bán­fal­vi At­ti­la − Lege Artis Me­di­ci­nae)

És né­hány ki­emelt jelző az ere­de­ti könyv fo­gad­ta­tá­sá­ról:
Bri­li­áns, szív­do­bog­ta­tó... /Daily Mail/ Mes­ter­mű­ve a szak­sze­rű­ség­nek, a meg­győ­ző írói te­het­ség­nek, és egy­út­tal a fi­lo­zó­fi­ai lá­tás­mód­nak... /Ame­ri­kai Or­vo­si Tár­sa­ság/ Vég­te­le­nül ér­de­kes... /Fi­nan­cial Times/

James Le Fanu Lon­don­ban élő bel­gyó­gyász, rend­sze­re­sen pub­li­kál na­pi­la­pok­ban (The Daily Te­le­gra­ph; The Sun­day Te­le­gra­ph).