Györffy György a Magyar Tudományos Akadémia újonnan alakult
Történettudományi Intézetének munkatársaként 1950 őszén kezdte meg az
adatgyűjtést a hatalmas vállalkozásához, Az Árpád-kori Magyarország
történeti földrajza elkészítéséhez. Nyomtatásban vagy kéziratban
használhatta az Árpád-kori királyi, királynéi és hercegi oklevelek
kritikai jegyzékét. Az Árpád-kori forrásanyag jelentős részét kitevő
magánoklevelekről, az egyházi és világi személyek vagy testületek
kiadványairól viszont nem állt rendelkezésére hasonló jegyzék, sőt
egyszerű áttekintés sem. Az Árpád-kori kiadott magánoklevelek
jegyzékének elkészítésével Györffy György a feleségét bízta meg.
A
pesti egyetemen végzett és néprajzból doktorált Ruitz Izabella
kicédulázta a több mint százötven év csaknem valamennyi
forráskiadványát, rendszerezte a hatalmas cédulaanyagot, és legépelte az
összeállítását. Az ötvenes évek elején elkészült kézirat több mint 3700
tételt, azaz magánoklevelet vesz számba mintegy 200 oklevéladói
csoportra, alcsoportra bontva. A csoportokon belül az oklevelek
időrendben követik egymást. Minden tétel az oklevél keltezésével
kezdődik, a tárgyára utaló szavakkal (milyen birtok, személy stb.), majd
a kiadásainak felsorolásával folytatódik, s végül szükség esetén a
keltezésre vagy a hitelességre vonatkozó hivatkozással zárul. Amikor
közel egy évtizede az ismeretlen kézirat előkerült, értéke alapján
természetes volt, hogy közzététele a középkorkutatók örvendetesen
gyarapodó táborát szolgálja. Kiadása egyúttal tisztelgés a jeles
házaspár emléke előtt.