A
történészek élvezettel elemzik korábbi korok szokásait, a világról alkotott
képét. De ha lehet, még izgalmasabb kérdés, hogy annak a kornak milyen a
világképe, melyek a fő jellegzetességei, amelyben élünk?
A Kapitány-házaspár 2000-ben publikálta azt a – számos felsőoktatási intézmény
tananyagába azóta beépült – könyvét, amely a kilencvenes évek világképét
elemezte a mindennapi élet olyan mozzanatainak sorravételével, mint a lakások
kialakításának módja, a nemi és életkori szerepek, identitások alakulása, a kor
tipikus félelmei, az egészség-/betegségfelfogás, a gyerekjátékok, az ünnepelési
szokások; s olyan korjellemzők összefoglalásával, mint például a különböző
történelmi korszakok, kultúrák, művészeti és tömegkommunikációs stílusok
divatja. Azóta eltelt egy bő évtized. Ebben az új kötetben a kilencvenes évek
bemutatása mellett (ugyanakkora terjedelemben) már az első kétezres évtized
fejleményei is helyet kapnak. Az újdonságok özönében mindig nehéz
különválasztani, mi az, ami korjellemző, mi az, amit az utókor is a mostani
idők jellegzetes vonásaként fog számon tartani. Ebben nyújthat segítséget ez a
könyv, amely úgy mutatja be a jelen szokásainak, tárgykínálatának, televíziós
műfajainak, sikerfilmjeinek stb. zavarba ejtően hatalmas tömegét, hogy közben azt
is kiemeli, hogy melyik miért és miben tekinthető korjellemzőnek, s értelmezni
próbálja azt is, miért éppen ezek kerültek előtérbe. A jelenségek egy része
ismerős lesz az olvasónak, néhányról talán ezúton hall először; a könyv legfőbb
hozadéka azonban az, hogy mindezt együttesében, rendszerként: korunk
világképeként tárja az olvasó elé.