Ebben a fiktív történelmi kulisszák között játszódó regényben a huszadik század elején Spanyolországot minden idők leghatalmasabb európai birodalmához csatolták. A „pacifikációt” követően az ország elfoglalásában kimagasló szerepet játszó fővezérek egy békés falucskában telepedhettek le. Eva Holman, az egykor számos hőstettet végrehajtó ezredes feleségeként és a Birodalomért hősi halált halt fiú anyjaként általános megbecsülésben és lelkiismereti békében tölti idejét. Egy nap azonban felbukkan a birtokon egy helyi férfi, ám ő ahelyett, hogy feladná a hatóságoknak, gondoskodni és gondolkozni kezd róla. A férfi történetének megismerése kibillenti életvitelének egyensúlyából, és fokozatosan egyre őszintébb számvetésre készteti. A föld, amelyen állunk a földhöz való viszonyunkról mesél; a szülőföld iránti vonzódásról, a megművelt és eltaposott földről; a testünkről, amelyet a föld táplál, és amely végül eggyé válik vele; a testről, melyben a vadállati mentalitás éppúgy helyet kap, mint a tölgyfa árnyékában vegetáló, magányos ember érzelemvilága. Ezen a különös színpadon vívja belső harcát az asszony, akinek egy fogyatékossá alázott idegen nyitja fel a szemét, és aki a sok elvesztegetett, hazugságban töltött év után igyekszik végre értelmet adni az életének.